Ennyi autót regisztráltak, heló.
Ebböl az ezernyolcszáz kiállított csillagosból az egyik a Millenium Falcon lesz, ez a hisztis ribanc. Hogy miért becézem? Elmesélem.
Pár héttel ezelött a stuttgarti szervezök kiküldtek egy körüzenetet a regisztrált kiállítóknak, hogy ha mégsem tudnának jönni, szóljanak. Hehe, gondoltam, izzadjon más (erre még visszatérünk), én megyek, a Falcon készenáll. A júniusi vizsga óta nem sokat mentem vele, nyaralni is voltunk, úgyhogy békésen örizte a helyét. Egy kicsit utánaszámolva úgy döntöttem, hogy kijár neki egy olajcsere, Bécs-Berlin 650 km, mi bajunk lehet. Kb. két hete aztán beleültem és rájöttem, hogy jobb lett volna Fehérlófiának, Rambónak, vagy akár Eric Cartmannek is keresztelni, mert ez a Millenium Falcon valahogy nem gyere be. Az is hisztis ribanc volt, mindig akkor jött rá a hoppáré, amikor nagyon kellett volna, hogy igen jól müködjön. Az én Falconom ezt úgy adta elö, hogy elkezdett dadogni. Nem vette a gázt, rázkódott alapjáraton, utána meg úgy csinált mint ha mi sem történt volna. Mi után? Azután, hogy a délelötti csúcsban a Ring legelején lépésben parádézott elakadásjelzövel. Aztán egyszercsak meglódult és hazavitt. Az a jó ez ilyen hibákban, hogy akármi is lehet az oka egy huszonnégy éves vacaknál. Gyújtáselosztó, rotor, nyest, a komplett üzemanyagrendszer, meg mindezeknek az összes édesanyja.
Na innentöl én kezdtem izzadni. Elinduljak vele Berlinbe? Ezer dolgom volt még az indulásig, de megeröszakoltam egy Bosch szervízt, hogy fogadják a Falcont. Olajcsere, légszüröcsere, persze a hibát ott nem produkálta, mert miért is. Járatták, megszondázták az öreglány kidörrentöjét, stb. stb. A gyújtáselosztó és a rotor már megértek a cserére, hurrá, egyszer élünk. Hazavittem ma délután, gyönyörüen járt, felmentem a csomagokért, los geht´s, ab nach Berlin. Mivel az autó három napig a tempelhofi reptéren áll majd, gondoltam, csak nem leszek jármü nélkül, ha várost is akarok nézni:
Jó dolog egy kombájn, na. Hibátlan idö volt, bár a 37 fok úgy tízzel több, mint amennyi kellemes lenne, de ez van. Beültem, beröffentettem, indulnék . . . nem veszi a gázt.
Nos, mínusz hét fokban is kivert volna a víz, nemhogy harminchétben. Most mafasz van? Elinduljak? Végigzongoráztam magamban különbözö verziókat. Ausztriában rohad le, jön az ÖAMTC, hazaviszi, semmi gond. A cseheknél rohad le, ott a klub csak a legközelebbi márkaszervízig viszi, ott meg majd pislogok, hogy hogy jutok haza és mikor (bringával, jó sokára). A németeknél rohad le, ott is letámasztják egy werkstattban. Hm, meghoztam a döntést, bár nem áradt bennem szét semmilyen buddhista nyugalom.
Elindultam. Ez a ribi meg olyan volt, mint a Magyar Népmesékben az egyszeri leány, aki a király elé járult: ment is, meg nem is. Sík terepen szépen ment, emelkedökön meg-megtorpant, aztán felgyengélkedte magát mindenhova, még ha nem is lassult le. Aztán sík terepen is ki-kihagyott egy-két pillanatra, de nem volt nagyon vészes. Rambó volt rózsaszín farmerban. A cseh határon még egyszer elgondolkodtam, hogy visszaforduljak-e, de aztán megtaláltam a leszarom tablettát. Mivel nem vagyok autószerelö, átadtam magam a vallásos buzgalomnak: ez egy Mercedes, aminek amúgy sem kell nyitogatni a motorháztetejét és az utolsó lehelletével is elviszi a gazdáját akárhova. Meg vissza.
Tehát mentem, tempomattal, anélkül, a klíma fújta a jeget, szólt a zene a brekkerböl, majdnem minden rendben volt. 
Nem tudom, melyik diktatúra csinálta vagy csinálja azt, hogy a kivégzettek családjának kiszámlázta a kötél ill. golyó árát. Na, ez a csehek 1-es jelölésü autópályája Jihlavától Prágáig, amiért még pénzt is kérnek, cserébe módszeresen kivégzi az autót. Rutinos soför felveszi a belsö sáv tempóját és benn is marad. Sternnek a GPS-t rázta le az ablakról, nekem elöhozta a már rég nem látott hibát: bevillan az izzó visszajelzöje, mert a bal fényszóróban picit lazán ül a helyzetjelzö. Régi kedves rigolyája ez a Falconnak, ez a moslék autópálya ki is hozta megint. A cseheknek még nem szóltak, hogy micsoda biznic a politikus Nyusziknak és üzletfeleiknek az autópálya építés EU-támogatással? 
Mindegy, túléltük, toltam a csillagot. Prágától Usti nad Labemig már egész civilizált a burkolat, de örültem, hogy vége a szakasznak, mert közeledett a határ, meg a Bundesdeutsche Autobahn. Volna. Lehajtottam a cseszlovák pályáról, beterítettem a szélvédöt mosófolyadékkal, hogy letakarítsam a hullákat, mire egyszercsak megállt a kar. Nem a végállás elött kicsivel, nem is a közepén, hogy pályaversenyes legyen az optika, nem ám. Direkt a szemem elött, szürkületben, alatta és felette meg ott figyelt kb. két liter mosófolyadék. Muhaha. Útépités, ameddig a szem ellát (ha látott volna), kb. tíz kilométert zsiráfoztam, amíg meg tudtam állni egy lámpa alatt. Triviális volt a dolog, a kiváló cseh pálya addig masszírozta a biztosítékot, amíg az megunta. Kivesz, megnéz, visszatesz, örül.
Innentöl semmi érdekes nem történt, kikormoltam Drezdától Berlinig az öreglányt, holnap mosás, takarítás, letámasztom a reptéren az aszfaltra, egy lesz az ezernyolcszáz Mercedesböl a placcon.
Ps.: Aki helyesen tippeli meg a hiba okát, nyerhet egy szaúd-arábiai kulcstartót, ami akrilból készült, kicsi olajoshordót mintáz és igazi nyersolaj van benne a világ legnagyobb olajmezejéböl. A megfejtést valamikor szeptemberben publikálom.
