Öreg Merci nem vén Merci - utcára vele, ne a múzeumba!

Mercedes Youngtimers

Classic Expo Salzburg 4. rész - Irány Németország!

2017. augusztus 02. - Benyás

A Dorotheumos aukciók lezárulta után már csak az autópiac leírásával maradtam adós, ezt hagytam a végére, holott itt töltöttem a legtöbb időt. Megismerkedtem jópár emberrel, autójukat áruló gyűjtőkkel, nézelődőkkel, komoly- és komolytalan érdeklődőkkel egyaránt. És természetesen az eladótérbe kiállított autókat is érdemes volt végignézni.

Stratégiai szempontból körülnézve már ejtettem szót a 280S-ről, amelyik nullfelszereltséggel, de eredeti állapotban keresett gazdát. A tulaj fel is ajánlott egy jelentősebb összeget, ha kicserélem neki a zöld repedt műszerfalborítását az újra, amit ő már megvett, de a bécsi márkaszerviz árak mellett nem tudta rászánni magát a cserére. Írt egy e-mailt a budapesti Pappasnak (Kárpát utca), és saját bevallása szerint ugyanezt az összeget akarta nekem felajánlani a cseréért, az utat megspórolandó. De nekem nem sok kedvem volt autót szerelni. Találkozott pár érdeklődővel, de a repedezett műszerfal letörte a lelkesedést. Szombaton haza is ment, ő abban hitt, hogy a komoly vevő, aki tényleg vásárolni akar, a lehető legkorábbi időpontban bejut a kiállításra (péntek délelőtt), hogy ne maradjon le semmiről. Én azzal érveltem neki, hogy vasárnap vannak a legtöbben, és nagyobb létszámú nézőből nagyobb eséllyel válik ki egy vevő. A fehér 108-ast és a csarnok másik végében álldogáló zöld testvérét kicsit más műfajnak tartottam. Mindkettő nagyon szép volt, nekem a zöld jobban tetszett. Van egy elméletem, ami szerint az S-osztálynak metálfény áll jól (W108, W116), az E-osztálynak (W114-5, W123) az egyszerű fényezés.

PA050029_500x375_1.jpg

Mindenesetre az Inferno színkombinációját egyik Mercedes sem múlta felül. Viszont nagyon hasonló színkombinációjú Bentley Eight állt velünk egy sorban:

PA050004_500x375.jpg

Nem hétköznapi autó, nem hétköznapi színben. Ha már a csillag nélküli autóknál tartunk, teljesen beleszerelmesedtem a szemben álló Daimler Double Six-be:

PA050011_500x375_1.jpg

Ennek oka a gyönyörű, tényleg újszerű állapot is lehetett, vagy a relatív alacsony, 5.900 Eurós ár. Este aztán megnéztem mobile.de-n, két-háromezerért már egészen jók vannak, ezt nem úgy értem, hogy eltúlzott volt a vételár, mert megfelelt a kivételes állapotnak, hanem hogy ebbe a gyűjteménybe egy viszonylag olcsó autó is belecsúszott. A képen látható négy autót (A124, Daimler Double Six, W107, Porsche 944 turbo cabrio) ugyanis egy német úr árulta, akinek a jó ízlése mellett jópár autója is volt. Élve a lehetőséggel a Daimlert alaposan megnéztem kívül-belül, valóban elegáns, és nem rossz, de azért a műszaki tartalom talán nem nekem való.

 PA050006_500x375.jpg

A 107-es annál inkább, bár abban meg nem férek el sehogy. Az A124 való nekem, csak nem ezüstben, meg nem ezzel az orral, bár az volt ráírva, hogy gyári kialakítás. Végül nem tettem ajánlatot a Daimlerre, hanem szolgálataimat ajánlottam fel az utolsó napon a nyomdát üzemeltető úrnak. Történt ugyanis, hogya a vasárnapi zárás után aggodalmas ábrázattal kezdett kérdezgetni engem arról, hogy van-e lehetőség még hétfőig kiállni az autókkal. Közöltem vele, hogy a tájékoztató szerint hétfő estig kell távozni, és barátságosan felajánlottam személyes közreműködésemet a Porsche 944 turbo Németországba szállításában. (Mármint lábon szállítva természetesen). Felajánlásomat nem fogadták el sajnos, pedig mentem volna egy autópályás kanyart vele:

PA050007_500x375.jpg

Főleg mivel a német autópályán nincs sebességkorlátozás. De végül nélkülem vitték haza.

Nemcsak ők jöttek több autóval:

PA050039_500x375.jpg

Ezen a soron is ugyanaz a telefonszám díszelgett, a tulajdonossal nem találkoztam. Kicsit más stílusú volt ez a gyűjtemény, a PT Cruisert meg nem is annyira értettem, de lehet, hogy én vagyok még éretlen. Az árát elfogadtam volna bármelyiknek. Az autónkénti 150 Eurós kiállítói díjat viszont nemcsak nagy értékű autókra fizették ki. Sikerült megismerkednem egy európai léptékben is jelentős kamurestaurálóval:

PA070146_500x375_1.jpg

W124 coupé, W126 limuzin, egy SL, W140 limuzin, BMW E30 kabrió, Fiat Barchetta.. Ezen a hat autón is ugyanaz a telefonszám volt, igaz nem kinyomtatva, hanem filctollal írva. Az állapota mindegyiknek elég szomorúságos volt, ez az, amihez Ausztriában olcsón lehet hozzájutni. Éppen a W126 hátsó lökhárítóján próbáltam a rozsdafoltokat fotózni, amikor odalépett hozzám a tulaj:

-Örülök, hogy tetszenek Önnek az autóim! - mondta ezerdolláros mosollyal

-Csak nézelődök, mivel magam is eladni jöttem ki... - próbáltam leállítani az értékesítői barátkozását, de vette is a lapot

-Akkor gyere inkább, segíts nekem - mondta, és felkapott valahonnan egy akkumulátort.

Arra kért meg, hogy tartsam nyitva az ajtót, amin kimegy, mert kívülről nem nyitható, és ha becsukódik, meg kell kerülnie az egész Expo területet, hogy visszajöhessen. Kivitte az akkut, majd egy nagy fémflakonnal a kezében tért vissza, amit rázogatott, és golyók csörögtek benne, mint a festékszórókban. Csak remélni tudom, hogy nem festék volt benne, nem volt lelkierőm megnézni, vajon mire használhatta ezt a csarnokban, de a legvalószínűbb, hogy valamelyik autón maradt még kamurestaurálnivaló. Sose késő, bár csütörtökön egész nap lehetett volna autót szépítgetni.

Másnap a Fiat Barchettának próbálta felpolírozni a bemattult műanyag lámpáit, de mindösszesen annyi eredményt ért el, hogy tele lett a motorháztető papírcafatokkal, mert papírtörlőt használt. A fényszóró üvege alá egy aranyrudat is be lehetett volna rejteni, annyira nem volt átlátszó. Azt se lehetett látni, hogy van-e egyáltalán alatta valami, pl. fényszóró vagy bármi más.PA070147_500x375.jpg

Íme a gyűjtemény másik fele, a Porsche nem tartozik hozzá. A Bálna és a C124 sem voltak szépek, pedig ezekből nem nehéz azért jót találni.

PA050017_500x375.jpg

Az SL volt a legelszomorítóbb, el volt repedve a szélvédője, kívül-belül le volt lakva, ráadásul ez volt az egyetlen kabrió, amit becsukva állítottak ki. Érthetetlen. Amikor kezdtem azt látni, hogy nem nagyon van itt piaci mozgás, pláne nem magyar papíros autókra, és a Daimler megvételéről már letettem, kitaláltam, hogy megalapítok egy nemzetközi kamurestaurálószövetséget. Ideális elnök lett volna ennek a hat autónak a gazdája, ő sem adott el semmit, amit szerintem csak azért bán, mert a 900 Euróból, amit a kiállítói díjra költött, biztosan vehetett volna egy hetedik roncsot. Íme a névjegye:

Xerox WorkCentre 3220_20130223154022_1.jpg

Ha esetleg valakinek kellene a Barchetta, a fenti számon tud érdeklődni. A névjegy egyébként öntapadós volt. :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mercedesyoungtimers.blog.hu/api/trackback/id/tr6415386170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása