by Imikeee

Engem a „Mercis” szerelem elég későn ért el, 18 éves voltam amikor leérettségiztem és  apám azt mondta, hogy kereshetek magamnak valami autót 200ezer forintig amivel majd iskolába fogok járni. A feltételek sora még bővült azzal hogy dízel legyen és biztonságos.  Eddig elképzelni se tudtam dízel autót, mivel édesapám autószerelő így már kiskoromtól megvolt bennem a fertőzés az autók iránt, de főleg csak keleti autókat csinált, így nekem addig az autók netovábbja a Lada volt.  Már ovis koromba is elvitt vezetgetni, majd amatőr versenyeken is részt vettem és végül  egy replika VFTS Ladát is építettünk sprintre.
  

Úgyhogy elképzelni se tudtam, hogy mit  is kéne keresni ami majd a sajátom lesz, de egy pár használtautós oldalon eltöltött éjszaka után egy autómárkát találtam ami megfelel minden elvárásnak, mégpedig a w123-as Mercedes.  Egy közeli városba találtunk is egyet, mégpedig egy narancssárga kombit. Hűű..mikor megláttam….ááh…már tudtam hogy ő lesz.  Lada után hatalmas tér fogadott belül, teljesen más anyagok, sok kapcsoló, automata váltó, klíma, tempomat, elektromos ablakok, bőr ülések.  Nagyon durva volt:) Úgy elvakított minden, hogy nem is figyeltem az állapotát, pedig szegény már nem volt a helyzet magaslatán. De ennyi pénzért az ember ne várjon csodát, így is friss műszaki és zöldkártya járt az autóhoz.  Így hát megvettük :) Elindultam vele haza, de ugye én egy  Ladához szokott „parasztgyerek” voltam, és hát furcsa volt az hogy  3 pedál van de abból a bal a  „kézifék”  és a fékpedál meg böszme nagy valami. A  váltó használatával még nem is voltak gondok, csak a pedálok kavartak meg, mert sikerült a városban nyomni egy „kuplungot”,  ami az én esetemben egy  határozott fékezést jelentett :) Miután a belső szerveim visszatértek a helyükre  már nem volt gond,  élveztem az autót és a kényelmet . Ott akkor már éreztem hogy ez egy nagyon más világ…és ha tehetem akkor  mindig csak Mercedesem lesz…



Folyt.köv.