Kezdődik megint a börzeszezon, gyúrunk is rá tervszerűen. Ízelítőnek egy pár kép a hangulatból, a tavaly őszi kedvenc helyszínünkről, a motorokra kihegyezve, mert azok is voltak ám dögivel. Sőt!

Namost ha a szigetszentmiklósi veteránbörze mond valakinek valamit, azt kell elképzelni, csak éppen több focipályányi területen, és úgy, hogy többnapos a buli.Kicsit érthetőbben úgy, mintha összetolnánk a Nagykőrösi úti autópiacot és a Hungexpót egymás mellé, na. A terület nagyjából tematikusan fel van osztva az árusok között, az egyik rész az autóalkatrészeké, a másik a motoroké és motor alkatrészeké, a harmadik a veteránokra specializálódott gyártó- és felújító cégeké, és a negyedik rész az eladó autóké. 

Ez itten az egyik része a nyílt placcnak, csak hogy érzékeltessem:

Mikor ezzel még nem szembesültünk, csak a bejárat elé értünk, akkor már kezdtük sejteni, hogy ez nem olyasmi, amihez eddig szoktunk börze címszóval. Hanem milyen?  

Ilyen. Laza sorok a bejutásnál:

Nagyjából az első sor végén sem voltunk még, amikor már javában repkedtek a hűbazmegek (-ok?), és erős veszélye látszott a lemorzsolódásnak. Ezért elsőre lokalizáltuk az autós placcon Stern fatert, aztán Szabolccsal nyakunkba vettük a külön motoros részleget, hogy átrohanva legalább az érdekességeket meg tudjuk nézni. Mert volt itt minden: felismerhetetlenségig elrozsdált alkatrészek, szépen elbontott, fóliázott cuccok, motoros kiegészítők, szalmaboglya alól előkotort vasak, amelyekről már lerohadt a gumi, és fullosra restaurált motorok a '30-as évekből. Meg oldschool motoros ruhák, sisakok, plakátok, felvarrók, fémtáblák, mindenféle.

A legdurvább azonban - számomra - a motorfelhozatal volt. A jó öreg Simsonoktól és MZ-ktől kezdve a háború előtti Indianokon, Harley-kon át a nyolcvanas évekbeli ritkaságokig - mint pl. a BMW K1-es - volt itt minden. Még ilyen is:

Ducati 916 Senna Edition, sorszámozott persze. Szép számmal képviselték még az olaszokat a Guzzik, MV Agusták is, de rengeteg angol árus és motor is volt, a legtöbb a BSA - Triumph - Royal Enfield szentháromságból, de láttunk szép számmal már megszűnt angol, francia gyártók gépeit is. A legkevesebben talán a japán motorok voltak, a legtöbben tán az amerikaiak.  

Írni rengeteget lehetne róla, de felesleges, ott kell lenni, át kell élni az egészet, a hangulata miatt. A nejlonzacskós nyugdíjas érdeklődőtől a komolyabb darabokat eladni vagy venni vágyó társaságig mindenkit meg lehet itt találni, de a legtöbben a bulihangulat miatt járnak vissza, haveri körrel, motoros vagy autós klubbal. Szállást adnak a kiállítás területén belül is, sokan jönnek társasággal, lakókocsival, vagy lakóautóval. (októberben, aber hallo!) Zárás után esténként parti az insidereknek, de találtunk napközben is nonstop üzemelő diszkósátrat, szigorúan retró zenét bömböltetve. A sokszínűség érzékeltetésére itt van pár kép, amit sikerült lőni.

A hivatalos képgaléria ITT böngészhető végig. Idén annyi az újdonság, hogy a hagyományosan Ludwigshafenben tartott tavaszi szekció átköltözik a Hockenheimringre, és a versenypálya ill. kiszolgáló létesítményei szolgálnak majd helyszínül. Az időzítés is tökéletes, a márc. 15-i hétvégére esik a rendezvény, lehet szervezkedni!