Olvasom a cikket az indexen még vagy egy hónapja. Elsiklottam felette, mintha valamelyik április 1-jei tréfa lenne a sorban, aztán nézem a naptárt, szeptember van, bakker.
Pedig milyen szép is volna, ugye. Megtörténhetne velünk az, ami Európa boldogabbik felében, vagyishogy az autó és/vagy fődarab vásárlást és az utólagos beépítéseket nem valamiféle újkori kínzásként kéne megélnie az állampolgárnak, ahol a bürokrácia a karó, amibe feltolják, az meg a saját segge. Ha az autós társadalomra nem próbálnák évek óta kitartó szakmai munkával ráadni a szopóálarcot, hej, de jó is lenne. Erre meg olvassuk, hogy lehet. Aztán meg felébredünk leizzadva, mert nem elég, hogy belelóg a kezünk, de még ki is borítottuk a bilit.


Akit érdekel, hogy jön ez a kép a megkezdett eszmefuttatáshoz, az meg lapozzon.

Az eredetvizsga persze kell, hova is lenne az a sok mindenki, aki megél belőle, élén az állammal, aki a pénz javarészét zsebreteszi. Adóbevétel kell, ezzel nincs gond, kipipáltuk. Az, hogy lopott autót ne lehessen átíratni, megint jól hangzik, köszönjük, kérjük az opciót. De hogy azért szívassák az embert, mert az egyébként minden bűncselekménytől mentes járművében volt valaha motorcsere, az kérem nonszensz. (Most a benzinest dízelesítőkre ne térjünk ki, az egy másik kaszt.)

Nagyjából itt kapnánk fel az elveszettnek hitt fonalat, kérem. Vegyük az alapszitut: tizen-huszonéves kedvencünkben eljött az ideje egy kiadós motorgenerálnak. Namármost sok esetben olcsóbb és egyszerűbb egy komplett motort szerezni a bontóból, mint megcsináltatni a generált - persze ezt is embere és pénztárcája válogatja, de most maradjunk ennél. Az eredeti motort cserélnénk ugyanolyanra, mégis mi ezzel a baj?
Normálisan gondolkodva ugye semmi, de normálisan gondolkodva nem kéne az eredetvizsgán a motorcserés autókat diszkriminatív jelzéssel sújtani, illetve a tervszerűen elkövetett cseréhez - már ha van, aki ilyenre vetemedik - műszaki ellenőrt, múzeális szakvéleményt, atomenergia hivataltól származó igazolást benyújtani.

Youngtimeres aspektusból ugye az a helyzet, hogy az ember nem szívesen cserél újabbra, csak ha muszáj. Egyre többen vannak, akik nem azért járnak öreg autóval, mert az "olcsó," hanem egyszerűen jobban érzik magukat ezekkel az öregedő, de még napi használatra tökéletes vasakkal, mint az új, csupa egyendizájn, csupa műanyag, lélektelen autókkal.
Milyen jó is lenne, ha nem lenne gond korszerűbb, erősebb, urambocsá' kevésbé környezetszennyező technikát rakni az öreglányokba. Van ennek ugye az a véglete, amit 2 éve láttunk élőben egy veterán kiállításon, és Papptibi is megénekelte az idei frankfurti vásár kapcsán, de nem erről beszélek. (Pedig sok ember fél karját odaadnám egy olyan vasért, tényleg.)
Hanem arról, hogy egyszerűen jó lenne, ha különösebb macera, ufónak nézés, gépészmérnöki diploma, közigazgatási szakvizsga és nagyon vastag boríték nélkül megoldható legyen, hogy a mondjuk 80-as évek eleji autómba beépíthessek egy 90-es évek végéről származó erőforrást - ha kell, persze a futómű, fékek, stb. megfelelő upgrade-je mellett.


Igazából ez az egész arról jutott eszembe, hogy ugyanazon a kiállításon, ahol a Mechatronikkal először sikerült összefutni, belebotlottunk a német S-klasse klubba, akik kiraktak a standra három autót, - W116, 126, 140 - majdnem simán elmentem mellettük. Tulajdonképpen csak a nyitott AMG 600-as bálna miatt mentem oda, aztán átnéztem mellé is, és lehidaltam.
A kiállított másodszériás 126-osban ugyanis az eggyel újabb széria hengerenként 4 szelepes, 8 hengeres blokkja volt beépítve, állítólag a gyári csapat által. Mivel a 126-os nagy kedvencem, én bármikor bevállalnék egy ilyen átépítést - a veterán gyűjteménybe majd jó lesz egy gyári állapotú erste serie. Szóval ha tehetném legálisan, csinálnám, és ezzzel nem vagyok egyedül. Nos, pontosan ezért nagyon bosszantó az a kiborlult bili, kérem szépen.