Egy kis történet következik hétvégi élményeinkről. Igazából semmi különös, csak egy Autopanne (=műszaki meghibásodás) az évi több millióból Németországban (az ADAC-nál 2010-ben több, mint 4,25 millió mentés volt), nekünk viszont egy jó kaland volt.
Szóval: már egy fél éve a birtokomban van egy E320 Coupe, amit nem igazán használok, talán ha pár száz km-et mentem vele a vétel óta, Igazán rá sem néztem, ment, tette a dolgát, pár dolgot megpiszkáltam rajta, olajcsere, kapott részben egy "vissz-faceliftet" (jobban csípem a MOPF1-et), de ennyi.
Azonban őszre már terveim vannak vele, ezért haza kell vinnem Magyarhonba, jó kezekbe. Gondoltam, mielőtt meglépem az 1000km-es távot, kicsit használgatom itt is, hátha előjön valami. Nosza, forgalomba helyeztem, találtam klassz Wunschkennzeichnen-t (szabadon választott betű-szám kombináció, 10,20 EUR felár, csak mondom), lemostam és egészen szépen mutatott a vételárához képest.
Szombati úticélünk a Würth Ipari Park nyílt napja volt Bad Mergentheimban, kb. 70-80 km. Röffentettem is a kupét és barátainkkal négyesben felkerekedtünk. Szépen ment is a vas, egészen az autópályakijáróig, amikor is bejött a pesszimista várakozás amiért az egész próbautat csináltam, Houston baj van: az erő nincs már velünk, alapjáraton úgy jár a motor mint egy Harley, szevasz, elköszönt pár henger. Gyújtásgond lesz ez.
Szerszámilag nem voltam eleresztve, pláne nem imbusz- meg gyertyakulccsal, így arra jutottam, kijátszom az ADAC-kártyát. Haha, de nem most azonnal, nem ezért jöttünk, gyerünk el a Würth-ig. A jó öreg M104 a maradék hengereivel el is vitt minket, pár dombon és egy 13%-os emelkedőn át.
Letudtuk a nyílt napot (ami egyébként megérte a látogatást, maga az ipari park festői dombok között egy 120 hektáros egykori katonai területen létesült) és hívtuk az ADAC-ot, hogy baj van, bitte helfen.
Egy óra múlva meg is jött a segítség, egyenesen az NSZK-ból: egy öreg Meister Mercedes-Benz 814-es duplakabinos trélerével, szerződött ADAC-Partner a 70-es évek óta. Ránézett gyorsan a gépre, egyetértettünk a hibában, felpakolta a gépet (mit felpakolta, a saját erejéből álltam fel), beugrottunk négyen az öreg mellé a kabinba és gyí, elvitt a Werkstattjába Distelhausen-be.
Apám, ez volt ám a Werstatt, tiszta 80-as, 90-es évek! Bent egy Z1, egy 1802 BMW-éktől, meg pár Csillagos. Az irodában öreg egyből rágyújtott egy staubra, ami már csak a hangulat miatt is fontos volt...
Mondta, hogy ránézni nem tudna a gépre csak hétfőn, mert egyedül van szolgálatban. Alternatívaként kérhetünk pick up szervízt, értünk jön egy másik tréler és hazavisz. Erre szavaztam. Telefon az ADAC-nak, persze rendben, aber 3-4 óra mire lesz szabad kocsi. Scheiße! Mit csináljunk itt 3-4 óráig szombat este? Mondja az öreg, hogy nem probléma, két sarokra van ugyanis a helyi sörgyár (Distelhäuser Bier) az udvarán étteremmel / sörözővel, ott ki lehet húzni. Gute Idee!!!
A lepakolás közben még kicsit sztorizgatott, öröm volt hallgatni: 42 éve nyitotta a Werkstattot, mesélt a régi időkről, hogy ment a javítás akkoriban, mi mennyibe került, persze mindent DM-ben számol.
Vegül elköszöntünk, átballagtunk két sarokra és tényleg ott a sörgyár, udvarán az étterem, azta'!
Volt itt minden ami a gyárból kijön: Pils, Export, Kellerbier, ilyen Hefe, olyan Kristall....hozzá jó kis Bierbrezel! Na gondoltuk, megkóstoljuk a sörkínálatot, ha már ide "kényszerültünk" 3-4 óra hosszára... Rendeltünk sört a listáról, hozzá perecet, hmmm, nem is siettünk már sehová...szűk két óra múlva, alig ittam meg a második sörömet, hívnak, hogy itt a tréler a kocsinál. De kár, igazán betarthatta volna a 4 órát!!!
Kupé felpakol, indulás, este tízre már otthon is voltunk. Hétfőn diagnózis: 1-es, 6-os henger nem megy. Gyertyák jók, kábelek jók. Trafó? Szerencsére nem, csak kontkathiba. Újra szól a hatlövetű, egy ötvenesből megúsztam! :)
