Mottó: Szopjak én is, ne csak más...

Tavaly nyár elején vettem egy motort. Elmentem megnézni, kifizettem, elhoztam, átírtam - nem nagy ügy, gondolhatnánk. Viszont ami az utolsó két momentum között történteket illeti, az nem volt egyszerű eset, legalábbis az én idegeim megsínylették az ügyet.

Kis történet sok felvonással, avagy naív ügyfél kalandjai a magyar államigazgatás zegzugos bugyraiban.

Már elsőre - halkan ugyan, de - kongott a vészharang, mert a forgalmiban nem stimmelt a motor típusa. Semmi gond, mivel az eredetvizsga szerint az alváz- és a motorszám nem volt piszkálva, gondoltam sima ügy lesz javíttatni a típus megnevezését az új forgalmiban. (Ekkor követtem el az első hibát.) A típuson kívül az előző tulajdonosnak - aki behozta a motort az országba - az sem bántotta a szemét, hogy a jóképességű okmányirodai munkatársnak a motor hengerűrtartalmát, és a gyártási évét sem sikerült eltalálnia, pedig az eredetiség vizsgálaton azok helyesen kerületek megállapításra. Az már gondot okozott a júzernek, hogy eddig ismeretlen típussal találkozott, rákattintott hát inkább valamire, ami már eleve fent volt a központi járműnyilvántartási rendszerben.
Végül is megértem - ha új típust akar felvinni, az probléma. Fel kell hívni a központot, egy rakás karaktert be kell pötyögni a billentyűzeten, le kell fénymásolni az okmányokat, el kell őket faxolni, meg kell várni, hogy engedi-e a központ rögzíteni a rendszerben a járművet. Tiszta macera, na. És különben is, mit gondol a kedves ügyfél, hogy azért a rongyos pár tízezer forintért, amit leró itt mindenféle illeték meg ügyintézési díj fejében, majd jóhogy nem még tótágast is áll valaki a hivatalban. Így fordulhatott elő, hogy az eredeti forgalmi szerint a megvásárolt motorom 85-ös gyártású, 1074 ccm-es, Honda FR900. A kereső szerint ez az:


Naszóval nagy lendülettel nekiláttam rendet vágni az adminisztratív hibából eredő baromságok erdejében én, a naív ügyfél. Megérdeklődöm az okmányirodában, hogy oldhatnánk meg ezt a problémát, hogy a motor valós adatai szerepelhessenek a forgalmiban. Ó, hát ahhoz el kell vinni szemlére vagy vizsgáztatni a közlekedési hatósághoz (NKH), aztán az ott kapott igazolással jönni, és máris javítják a forgalmiban lévő adatokat. Remek.

Első lelkesedéssel NKH Petzvál utcai központjába be, hogy akkor mi a helyzet. Hát vigyem a járművet szemlére a lakhelyem szerinti illetékes kirendeltségre, mondták ott. Újabb időpont egyeztetést követően Gödöllőre át a járművel, hadd szóljon. Szemlézés, hűházás (bakker, milyen állapotban van), újabb bökkenő. A típus és a lökettérfogat a járművön elhelyezett jelzésekből, gyári adattáblából egyértelműen kiderül, de az évjárat nem, így nem tudják minden adatra kiadni az új műszaki adatlapot. Ez gáz, mert az évjárat sarkalatos pontja a projektnek, mivel OT-ztatni szeretném majd a kicsikét (1981-es a gép).

Hát ha én ehhez ragaszkodom, akkor jelenjek meg a Mozaik utcai vizsgaállomáson, mert ott van az öreg motorokhoz is értő szaki, majd az jól megmondja, hogy kiadható-e az igazolás - így a jótanács. Klassz. Néhány nap és telefon után fogadnak a Mozaikban, juhéjj. Motor szemle itt is, a szakértő urak jót röhögnek az FR900-on. Mondják, hogy a katalógus és az általam begyűjtött anyag (eredeti katalógus, gyári kézikönyv) alapján valószínűleg igazam van az évjáratot illetően, ráadásul még a felnik DOT száma is 81-es. Viszont hatósági igazolást csak akkor adhatnak ki az évjáratról, ha szerzek egy gyártói igazolást, amelyben ezt leírják. Aha.

Irány a Honda Hungary, itt nem lehet probléma, multi cég ez, precíz nyilvántartással. Alvázszám alapján pikkpakk kiadják az igazolást, és mehetek vissza az NKH-ba. (Legnagyobb jóindulattal a második nagy tévedésem.) A szervezettségéről híres japán cégnek 3 hónapjába telt, mire kiadta az igazolást, amit kértem. Pfff.

Hondás papírral (ami egy külön történet) a kezemben újabb szemlén jelenünk meg az Öreglánnyal, ezúttal minden megvan, összeálltak a csillagok, a Nap is kisüt, és én se vicsorgatom már a fogaimat, kiadják a műszaki adatlapot a motor helyes adataival. Már csak az okmányirodába kell vinni a paksamétát, és minden a helyére kerül. (Súlyos tévedés No. 3)
Első körben elhajtottak, a jogszabályi feltételeknek nem megfelelő tartalmú adásvételi miatt. Oké, ezt én néztem be, örültem, hogy hozhattam a gépet, cimborával mentünk érte, nem akartam az ő idejét se húzni,az eladó meg már nyomtatott papírral várt. Szóval szereztem be újabb adásvételit, ez a kör a javamra írandó, majd okmányirodába vissza. Egészen addig minden rendben volt, míg nem jeleztem, hogy a motor adataiban változás van, és ezt fel kéne vezetni a nyilvántartó rendszerbe. Forgatja hölgy a műszaki adatlapot, mintha arabusul lenne, majd közli, hogy ez így nem jó, merthogy a jármű típusát a NKH-nál rossz rubrikába írták be, és ezt így nem tudja elfogadni. Hiába magyarázom neki, hogy vélhetően csak egy kis figyelmetlenség, mivel a hiányolt adat ott szerepel két sorral lejjebb - de nem, a perszóna hajthatatlan. Neki csak úgy jó a papír, ha az adat a D2 mezőbe van beírva, és nem a D4-be, punktum. Ha nem tetszik, marad a jármű megnevezése a fűnyíróé, vagy cseréltessem ki a műszaki adatlapot. (Itt már a gutaütés kerülgetett.)

Mély levegő, újabb egyeztetés majd megjelenés az NKH-nál. (csapó 5) Tessék már kijavítani az adatlapot, csókolom, mert így nem fogadják el. Az ember készséges, megcsinálja pár perc alatt a módosítást, de értetlenkedik, hiszen ők mindent oda írtak, ahová kellett. Mindegy, papírral visszavágtatok az okmányirodába (persze aznap már nem fogadnak), és nekiállunk a mutatványnak harmadszor is. Valahogy gond lehet a feng -shuival annál az asztalnál, mert a műszaki adatlapba megint belekötnek. Mondván, tartalmilag jó a papír, de a típust nem engedi így rögzíteni a központi rendszer. Én nem tágítok, tessék már megcsinálni harmadszorra, 5 alkalommal történő NKH-s megjelenés után - értem én, hogy az ügyfél ideje, pénze senkinek nem számít, de ez már a pofátlanság teteje, oldják meg, ahogy tudják.
Vad telefonálgatás, faxolgatás kezdődik, hogy a központból engedélyezze az Erika a rendszerbe a felvitelt. AZ Erika, értjük? Kis hazánkban ugyanis minden hasonló, macerás esettel Erikát keresik, akiből egy van. Arra ne is merjünk gondolni, hogy mi történne a járműnyilvántartó rendszerrel, ha Erika szabadságra, betegállományba vagy szülni menne, neadj' isten elütné a villamos. (Ezúton is hosszú életet, jó egészséget kívánunk Erikának a Galambszívet örököltem c. magyar nótával)

Legalább nem várattak, hanem engedtek utamra, hogy majd rám telefonálnak, ha megvan a válasz. Meg is lett, mintegy három óra múlva, bár nem erre számítottam. Szóval aszongya a hölgy a telefonba, hogy mégse nem jó a műszaki adatlapom így, átal kéne íratni. Én már itt nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek kínomban, csak csináltam, amit mondtak. Felhívták a jármű nyilvántartóból az NKH kirendeltséget, ahol az eredeti (és közben átírt) papírt kiállították, és módosíttatták velük újra. Olyanra, mint eredetileg volt - a D2-D4 probléma, ugye. No komment, az ember esze megáll.

Így történt, hogy hatodszor is megjelentem az NKH-nál, majd negyedszer az okmányirodában, és (el se hiszem) megkaptam az új forgalmit, végre a motorom valós adataival. Asszem erre bontok egy pezsgőt...

Tanulságok:
1. Az államigazgatás monnyon le! Mindenért pénzre levenni az embert, felelősséget nem vállalni, és az állampolgár (v.ö. ügyfél) idejével, pénzével játszani a XXI. században már kis hazánkban sem lehetne.
2. A jó a végén mindig elnyeri méltó jutalmát :-)
3. Gondolkodom, hogy csináltatok egy customot. Ezek után leszarom, milyen papír van/lesz rajta.