Kedvenc vesszöparipáink egyike az "oszt mibe kerül ezt etetni" vagy az "ennyi pénzér´ inkább új autót veszek, he" típusú autóstársakkal való eszmecsere. Meddö vita, hiszen felnött embert ritkán lehet meggyözni olyan dolgokról, amit ö már úgyis jobban tud.
Úgy döntöttem tehát, hogy összefoglalom az én sztorimat. Aki szereti a mifajta autóinkat, bizonyára érdekesnek találja a posztot, aki pedig a túlpartról osztogatja a bölcsességeket, annak Pázmány Pétert (1570. -1637., esztergomi érsek) szeretnék idézni, aki eképp zárta egyik levelét: "A protestánsoknak pedig a seggem bűzös terhét küldöm." Elnézést, igazából nem szeretem az anál hasonlatokat.
Miböl élünk? Két darab 124-es, elöbb a coupét vettem, másfél évre rá a kombájnt.
Fantasztikus bölcsességgel nyitok. MINDIG érdemes több pénzt szánni a jó alapra, mert szívás mindegyikkel van, de nem mindegy, hogy mekkora, megy-e az autó vagy áll, és hogy látható-e a vége, vagy kiderül a végén, hogy egy jól kinézö trágyahalmot vettünk, amelyiknek megváltás a bontó.
1. A qp
1994-es, 220-as. Ez a két tény már magában hordozza a rozsdát és a nagy valószínüséggel fellépö légtömegmérö/pillangószelep/kábelköteg sztorit. Én 130 ezer kilométerrel vettem egy kollegától, városi autó volt, nagyjából ismert elöélettel. Törve nem volt, csak körbeparkolva, így kezdettöl fogva karcos volt, sárvédök fényezve, a tetön beégett fagyanta, jobb ajtón és deszkán horpadásos karc. Megvan még a vásárláskor készített hibalista, aszongya hogy:
- Hardytárcsa szakadt
- Alapjárat (melegen indítás után néha leáll, enyhén ingadozó alapjárat) hehe, már akkor tudhattam volna
- Difi olajszivárgás (erröl ismerszik meg a Mercedes, viszont cserébe ott nem rozsdálnak a futómüalkatrészek)
- Kupplung munkahenger
- Karcoló tolótetö
- Rozsda az ablakmosótartály alatt (amelyik 124-es ezt nem produkálja, az kínai hamisítvány)
Nagyjából ennyi volt, egy két szir-szarral megfejelve, de pl. az emelési pontok rendben voltak, a sárvédö meg nem rozsdált (akkor még).
Ezeket a dolgokat (és jópár apróságot) Hegyi Sanyi rendbetette, összes folyadék és szürö cserélve, csupa gyári alkatrész, pénz nem számít alapon jöhetett a dififelújítás is, hát ja, kezdö voltam. Ha jól emlékszem, tokkal vonóval négyszázezer forintot hagytam nála, jöhet az idézet az Üvegtigrisböl. Cserébe lett egy patent kupém, már csak a fényezés hiányzott. Ugyan volt mellette céges autó, de szép idöben nem volt kérdéses, hogy reggel melyikbe ülök, így két év alatt csak belekerült húszezer kilométer. Hobbiautó, aha. Nem meglepö tehát, hogy a használat során kijött néhány apróság, pl. a 2008-as müszaki vizsgára fékcsöveket kért, stb. Természetesen utolérte minden késöi, vagyis MOPF2-es 124-es átka, a rozsda. Ott kezdett rügyezni, ahol a gépkönyv elöírja neki, a sárvédö és a lökös találkozásánál. Na ja, 14-15 év után, de akkor is. Mivel került karc a csomagtartó fedélre, meg a csillagot is csak úgy sikerült lelopni valakinek, hogy karcolta a gépháztetöt is, 2009-re megérett az elhatározás a fényezésre.
Kétszázhetvenezer forint, köszönöm szépen, fizet, távozik. A kész autó elhozatalát a tavalyi nyári nagytalálkozóra terveztem, csilivili géppel indultam Szarvasra. Túl szép volt, hogy igaz legyen, így a találkozóról hazafelé teljesen elment az alapjárat, az öcsém Fred Astaire-t alázva szteppelt a pedálokon, míg hazaért.
Mindez két héttel müszaki elött, hurrá, vazze. Bécsi független Mercedes szervíz, diagnózis, pillangószelep, légtömegmérö. Gut, mondtam én, nézzük az árakat. Drosselklappe haccázvalahány ojró (plusz valami visszatérítés a régiért), légtömegmérö héccáz ojró, valamint munkadíj. Az igen. Amióta megvolt a kupé, elöször jött ki a fillérbaszó ördög és azt súgta a fülembe, hogy vegyek utángyártott légtömegméröt. Ebay, ötven ojró, megrendel, leszállít, beszerel, se kép, se hang. Kína csókoltat, visszaküld, ismét ebay, új Bosch légtömegmérö eredeti csomagolásban, negyszáz ojró, megrendel, beszerel, fizet, távozik. Hurrá.
Ez tavaly összel szeptemberben történt, akkor tankoltam utoljára, azóta csak kb. 200 kilométert mentem vele, hogy aztán rájöhessek, hogy ideje kardáncsapágyat cserélni, mert énekel. 30-50 ojró, plusz munka. Plusz a jobb elsö fényszóró üvege, ami nem szerette a februári hideget és megrepedt. Most ennyi. 152 ezer kilométer, tiptop autó és ezek csak a (szerintem) legindokoltabb munkák és költségek voltak, plusz nyári guma, olaj- és szürücserék, takarítás, ápolás, benya. A következö vizsgára valószínüleg új kidörrentöt kér, a mostani vígan rohad. Átlagfogyasztás most 9,7 lityi, városi használat. Szépótó.
2. A Millenium FalconBaujahr 1987, 300TE, 213 ezer km, 180 ezerig szervízkönyv. Ebayen meglátva (by Herr Tschik), licit, látatlanban leüt. Fotókkal és szöveggel jól dokumentált hirdetés volt, na de akkor is, ne legyünk már olyan hülyék, mint az autós újságíró, oszt mégis. A szülök föhadiszállásáig autóval mentem (Landshut), Münchenben felszálltam az éjszakai vonatra, irány Domsjö, akarom mondani Berlin. Reggel megnéz, hümmög, kifizet, irány vissza lábon Bajorország, merthogy aznap este Bécsben még céges vacsora. Állapot?
Az ebayes hirdetés egyedül a sárvédö rozsdásodását nem említette, az ablakmosótartály alatti folt várható volt, a másik oldalon és az akksitálca környékén is, az emelési pontoknál pláne. Amit se a hirdetés fotói alapján, sem a helyszínen nem akartam elhinni: a kombikra jellemzö rohadást nem produkálta. A hátsó oldalablak alatt mindkét oldalon rendben volt, sem kívül, sem belül nem találkoztam rozsdamanóval. Továbbá müködött a csomagtérajtó elektromos rásegítése, a szintezö, használt kombiknál ezekkel kell kezdeni. Az extrák is szuperáltak, vagyis 21 éves korához képest pazar volt. Megpakoltam a csomagtartót az eladó által felkínált ingyenes tartozékokkal: gyári gépháztetö szigetelés, egy garnitúra kerék, két garnitúra rugó, három garnitúra dísztárcsa, gyári lámpamosó kar, stb., irány vissza Landshut.
Nem volt finn kamion, de az egyik szopás elöjele már jelentkezett. Az egyik tankolásnál akadt a gyújtáskulcs, de el tudtam fordítani. Landshutba érvén leraktam a szülök mélygarázsába az új szerzeményt, sipirc Bécsbe vacsorázni. Azóta néhány klubtárs kórusban tudná velem énekelni az "akad a gyújtáskapcsolóm" c. dalt, merthogy amikor édesapám el akarta vinni takaríttatni az autót, nem tudta beröffenteni. A kopott gyújtáskapcsoló jó tréfa, nekem úgy sikerült megoldani, hogy amikor legközelebb kimentem az autóért, már rendeltünk új gyári kulcsot, ami az esetek 95%-ában még elforgatja a kopott gyújtáskapcsolót. Nem WD-40-ezzük, a grafitzsír is csak annyit ér, mint az ima, Schrei papa tanácsát megfogadva csak egy esélyünk van a szívás helyszínén: "lebegtesd Papa, lebegtesd!!!". Mármint a kulcsot a zárban, oszt vagy sikerül, vagy nem. A "vagy nem" minösített esete Zsoltié a tavalyelötti nyári találkozón, amikor is Szikora Robit énekelhettünk volna, ha Zsoltinak lett volna még humora. A tihanyi révnél rég elmúlt éjfél... Reggel négyig tartott, amíg szétfürészelte a kormányzárat...
Bécsig tehát eljött az autó, járó motornál tankoltam, bennehagyott kulccsal parkolt három napig a vas. Itt aztán rendeltem bele új gyújtáskapcsolót, amit egy perc alatt kicseréltem, maradt egykulcsos az autó.
Tanulság: akinek akadozik a csillagos youngtimerben a gyújtáskulcs, addig cselekedjen, míg elfordul.
Kezdödhetett a folyadék- és szüröcserés játék, rozsdák kilakatoltatása, Jött még egy ajtóhatároló, egy antenna, külsö hömérséklet kijelzö, blabla. Ez egy-két biszbasz pótlásával együtt annyiba került, hogy jó. Esküszöm, nem emlékszem, kérdezzétek Gombos Atteszt, talán valami 80-90 pénz volt. Kapott továbbá új hardytárcsát (80 ojró), gyári kidörrentöt, mert nem akartam megvárni, míg az utángyártott megadja magát. Aszongya volt még vízpumpa (csillagos, sokért), kormányteleszkóp, valami szíjfeszítö basz, leömlö tömítések (filléres tétel), szintszabályozó kar (20 ojró), klíma feltöltés (70 ojró), új akksi (90 ojró), ezazamaz, új nyári gumi, új téli gumi, olaj, szürök, sportrugók ki, gyári rugók vissza, ecetera.
Tavaly egyszer arra tértem haza egy céges útról, hogy le van harcolva a bal hátsó sarka.
Hurrá, mondom, ez olcsó lesz. Aztán az is lett, mert a malört okozó 88 éves úr lehelyszíneltette az ügyet, így mehetett is a Falcon a helyi MB-dealerhez javításra. Matuzsálem úr biztos végleg abbahagyta a vezetést, amikor a biztosítója értesítette, hogy 2400 eurós kárt okozott malenykij polgar szeme fényében. Kicsit vastagon fogott a cerka, na. Nagyjából itt tartunk most. Vagyis nem, mert decembertöl februárig nem volt céges autóm és a Falconnal jártam. Kopogott egy kicsit a futómü, így konzultáltam Zsótival és kap az autó egy kis futómü felújítást. Itt most vettem a fáradságot és lehívtam elöbb a stuttgarti árakat, majd pedig a gyári beszállítókét a hungarisztáni alkatrészdílerektöl. 130 pénzre jöttek ki a szilentek, karocskák, izék és bigyók, megrendeltük, Zsóti már remegve várja a Falcont a mühelypalotájában...
Eddig tehát nagyjából szépen összeállt, egy helyen még izzadja a váltóolajat, azzal is elbánunk idén. 12,7-es átlagfogyasztás, évi ezer ojró biztosítás, a 2009-es vizsgán két évre kapott müszakit Dojcslandban. Hurrá.
No, kedves Olvasó, látsz olyan problémát, amitöl üzemképtelen és életveszélyes ronccsá vált volna bármelyik? Nem. Hát ezért kell jó alapot venni. Ezek a költségek a kupé fényezését leszámítva mind a TMK kategóriába esnek. Nálam.
Milyen költség volt még?
Hát a perverzió. És ez az igazán veszélyes. Egy darab Becker 7990 a kupéba, mert hogy integrált telefon brútusz kapcsolattal, mp3, meg amúgy is. Egy Becker 6-os CD-váltó hátulra, Silverstone asszem. Négy darab új hangszóró.
A kombi kapott négy Lorinser csatifedelet (80 ezer HUF), ötödik fejtámlát krémbézs velúrban (37 ojró, ebay), passzos könyöklöt (35 ojró, ebay), tempomatot (azt hiszem 90 ojró volt tokkal-vonóval ebayröl, plusz beszerelés Csömörön), nemrég löttem korhü CD-s radiót, a Becker elsö CD-s modelljét (le sem merem írni az árát), azám.
A kombi a tavalyi OT-Expón frissen, fiatalosan, polírozva, takarítva, büszkén feszített a kinti placcon, persze a kutyát nem érdekelte, mert kit izgat egy szép, ritka belü 24-es kombi. Hát minket.
Ezért is költünk rá és kortársaira, a szép 26-osokra, 23-asokra, számolja össze, akinek hat anyja van, le van füzve az összes költség.
Néha szíjjuk a fogunkat, de nekünk megéri. A többieknek küldeném Pázmány Péter szavait.
