Nem egyszerü a dolga annak a delikvensnek, aki el akarja kezdeni a csillagos jangtájmerezést. Már akkor is gebasz van, ha szigorúan a youngtimer kategória korlátain belül akarunk maradni, állólánykákról meg W/R107-röl nem is szólva. Az AMG verziókat pedig meg kell venni oszt kész, de ez a poszt nem erröl szól.
Jelen szösszenetben igyekszem alternatívákat felmutatni, hogy aztán a poszt végén még nagyobb legyen a dilemma, és a közelgö vásárlásnál vérvörösen lebegjen a szemetek elött az egyetlen fontos dolog: ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok.
Azért két dolgot le lehet hiltizni:
1. Fillérbaszás nem ér, ez nem erröl szól.
2. A legyártott darabszámok miatt még mindig hatalmas a választék. (nem a hahuról beszélek)
In medias hecc, jöjjön a típusválaszték:
1. W126
2. W123
3. W124
4. W201
+1: W140
Aztán a karosszériák:
Limó, kupé, kombó, kabrilyó. (Lowtyónak: háromajtós, ötajtós, kombi.)
A motorok: benyás (naná) vagy gízel (naná, hogy nekem nem, bár van varázsa a téli hajnalon a kapu elött kerregö 123-as taxinak, ami a megborított kenyéren csúszó baracklekvár vehemenciájával gyorsul és aztán békésen röfögve visz az A23-on a reptér felé).
A belsö és az extrák: van az álmodozás meg van a használtpiac. Legideálisabb esetben ezeknek a halmazoknak a metszetéhez van szerencsénk. Egyéb esetben a többi kritériummal kombináljuk a belsöt és az extrákat, majd pedig a megvásárolt Benzet életünk végéig védjük a fanyalgóktól - igen, pont ilyet akartam.
W126: ha újra kezdhetném, itt tenném le a garast. Meg a bálna mellett. Meg a 24-es mellett. Na tessék, kezdödik. Szóval: Egy rendes 26-os kópé kell, odaver színben. Szabinak manganbraun, nekem nautikblau, a bele legyen mondjuk velours brazil - gy.k. barna plüss, de a plüss jöhet bézsben is a kék külsöhöz, vagy kívül-belül valami botrányosan szép zöldben, ha pedig mást nem ad a használtpiac, jöhet egy szürke Amaretta bél is, haha. Az Amaretta az az anyag, amit a népek alcantarának hívnak, egy 26-osban minden rendes rajongónak megáll töle a szíve. Muszáj megmutatni: 
A motor és az extrák szinte másodlagosak, én itt a színre koncentrálnék.
Na jó, térjünk át a limóra, majdnem mindegy színben, itt inkább a motorokra koncentrálunk és az extrákra. Hat henger vagy nyóc, krézi váltó vagy otomata. Ez vallási kérdés. Mr. Cool szerint M110 és stiftváltó az üdvözülés útja, más vélemények szerint a 26-os limó csak vényóccal és automatával játszik. Én maradnék a nyolc bögre mellett, de kellene sibeda tolótetö (by ismeretlen hirdetö), tempomaci, klíma, ha pedig hosszú verziót akar rám sózni az ex-tulaj, elektromosan állítható és fütött hátsó pad nélkül már el is engedheti az ár felét. Egy Reiserechner azért megmentheti az életét. Meg az állófütyi. Meg az ülésfütés. Meg a villanyos kormányoszlop. Meg a villanyos ülések. Abbahagyom.
Azt hiszem a 26-os letudva, ha stimmel a verda állapota, nem nagyon lehet hibázni. Választék van, az árak még lent vannak, de elindultak felfelé.
Ezeket már korántsem lehet elmondani a 23-asról. Az árak stabilan másznak felfelé, a választék is egyre kisebb. Talán itt lehet a legegyszerübben tanácsokat osztogatni. Ha limó, akkó 230-as benyás (esetleg 280-as). Itt jöhet a szotyis is, a kerregösekben alaphangon benne van egy extra: a türelemes közlekedés.
Kupéban csak benyás volt (az Egybesült Államokba szállított szotyisok nem érnek), kombiban is a 280-ast preferálnám, a 300 TD Turbo megadható, ha úgy van extrázva, mint Killmarké. Közös nevezöje minden karosszériaformának, hogy észbontóan gyönyörü színekben gyártották. Az igazi sárgák, barnák, zöldek ma már kivesztek a gyártóknál, a 23-asoknál viszont megizzasztja az embert a gyári színskála, ebbe nem is merek belemenni. További közös tulajdonság, hogy egy 23-asnál nyugodtan eltekinthetünk az extráktól, minden beikszelt darab önmagában nagy dolog, a légzsák, vagy egy (müködö) automata klíma pedig már hurrázásra ad okot.
W124, avagy napjaink zöldségese, taxija, igavonója.
Igyekszem rövidre fogni: a kábriónak (nagyra nyitott á-val) minden motort megbocsájtunk, itt a karosszéria mindent visz. Persze ha nem muszáj, ne legyen ezüst, vagy fekete, tendáljunk az almadinrot, a petrol (zöld) vagy kék felé. Fehér külsö + piros/zöld/kék bél = bónusz. 
Kupppé: itt azért próbáljuk hanyagolni a mediterrán piacos 200-asokat, a 230-as vagy 220-as már oké, de hat hengerrel az igazi. A színeknél ugyanaz érvényes, mint a rongytetösnél, viszont egy alig extrázott kupé lyukat vághat az öntudatunkba - vagy a pénztárcánkba, ha utólag mókoljuk bele öket. Hátsó tekerös ablakok? Ne már.
Kombi: természetéböl fakadóan sok a dízel, de én benzineshez nyúlnék. Minden külsö szín játszik, minden belsö is. A 24-es kombi a célszerszám és jövö kultmodellje egyben. Persze egy szép kék vas világos béllel odaver. Itt inkább az állapotra figyeljünk, no meg alapvetö extrákra. Villanyablak, tetö, klíma, tempomat, köszönjük szépen. Hoppá, a 24-esekben kezdödött a 4MATIC korszak, ez azért megdobja egy kombi értékét.
Meg a limóét is. Izzani fog a keresö, okádja majd a dízeleket, de én mégis benzineshez nyúlnék. Bár az is igaz, hogy a What would Jesus drive? kérdésre a w124 200D az egyetlen helyes válasz. Mindegy, marad benzines, legyen hathengeres, vagy négy (inkább hat), szerencsére a választék akkora, hogy itt a megfelelö színkombóra szavazunk, na meg hogy minél hosszabb legyen az extralista. Bármit is találunk, ha jön egy 500-as, az lesz a Lola-T (Apal Corsa). Ha stimmel az állapota, az ötkilós bármilyen színü lehet. A többinél pedig csak nyugodtan vadásszunk olyanokra, hogy elektromos kormányoszlop, hátsó roló, villamosszék memoryval, stb. A klíma a 24-es limó vásárlásánál axióma.
Választék dögivel, árak a padlón, csak gyözzük idövel a válogatást.
Baby-Benz. Na ez fogós. Nem meglepö, hogy itt is benzinest javallok, bár sok szép állapotú dízel van még megfelelö kezekben. A módszeres izgatást viszont ilyen sorrendben lehet végrehajtani: 1.8, 2.0, 2.3, 2.6, 2.3-16, 2.5-16, (EVO és EVO II). Az extrák jelenléte mellékes, örülünk egy tolótetönek is, a bör, vagy a klíma már aber hallo. Üssetek, de ebböl is pirosat bírnék. Választék még van, de kopik. (Azzuro belsö = Chuck Norris)
A Bálna. A Beton. A Monszter. Hivatalosan még nem youngtimer, de már most kultusz tárgya. Vegyük kézbe az agyunkat és dobjuk el, ha bálnát veszünk. Meg minden egyéb anyagi tervünket is.
Ekkora döggel nem nagyon mert senki kijönni, Stuttgart is kapott hideget-meleget. Szük húsz éve oktatja a k-európai gengszter imidzset, ezt nem sok versenytárs mondhatja el magáról. A szorgos balkáni és közel-keleti nepperek elhordták már a nyugat-európai állomány jelentös részét, ezért nem könnyü a dolgunk. Csakis V8. Elsö széria, tolatópálcák. Lehet limó vagy kupé, de az igazán agyborító színkombókat limón tudom elképzelni, a kupé nem olyan harmonikus, mint az elödje. Tehát limó, hosszú. Tud valaki egy eladó hatkilóst piros béllel? És zölddel? Kékkel...? Netán fehér az autó? Hát ez az. Van kis hazánkban egy kívül-belül zöld 600-as, de beteges szegény. Az igazán stricisekre már vadászni kell. Nem mellékesen azért, mert a Sonderklasse esetében a tulajok inkább a tekintélyt sugárzó vagy konzervatív sötét színek mellett döntöttek. Az árak türhetöek, a választék a szemünk láttára zsugorodik.
Figyelem! A bálna védett állat! Vegyél te is egyet, hogy megvédhesd!
A képen látható hatkilóst 6.900,- euróért árulják.
Sikerült eloszlatnom a ködöt? Nem? Ez volt a célom.
A poszt képeit a mobile.de oldalról válogattam, ezeken aktuálisan hirdetett Benzek láthatóak. Helyenként viszket az ember péntárcája.
P.S. Egyre hangosabban követeli a nép az R129-et, meg kell hát hajolnom. Aki kezdö MB-youngtimeresként erre fanyalodik, az 1. szerencsés ember, 2. tendáljon a nyolc henger felé. Azé´, mer´ a hat se rossz, de pl. a tizenkettöre azt mondják az okosok, hogy nem megy annyival jobban, mint amennyivel nehezebb az orra. A színe mindegy, bár minél stricisebb, annál nagyobb lesz a kényszer, hogy a tulaj ideadja egy hétvégére. A választék nagy, egy hathengeres gyakran olcsóbban elérhetö, mint a W124 cabriók. Hoppá.
