by: Baloo
Az én sztorim még 2004 decemberéig nyúlik vissza, amikor is megvettük életünk első autóját, egy vadonat új, Suzuki Ignist. Szerettük, jó volt, de egy idő után azért előjöttek a problémák, miszerint a kislányom születése után egyszeriben kicsi lett, nyáron klíma hiányában marha meleg, no és a fogyasztása sem méltó egy kis autóhoz...
Aztán meg jött a gazdasági válság, no nem a világ, csak a családi. Először szülői segítséggel még tudtuk törleszteni a jószágot, de eljött az idő, amikor az elkerülhetetlen döntés megszületett: A suzinak mennie kell, míg nem lesz teljesen ráfizetéses. Meghirdettük, el is ment egy hónap után.
Igen ám, de távol a család többi részétől, egy idegen városban, kisgyermekkel kell valami jármű, így jött a tanakodás, hogy mi is légyen. Szó szót követett, és kilyukadtam a Mercedes-nél, mert már kiskorom óta nagyon vonzódom a gyár által készített autókhoz (jellemzően a kedvenc Matchbox kisautóm egy W124 volt) és hát akkoriban még igen olcsón jutottam gázolajhoz, nosza vegyünk Diesel Mercit, az való nekünk!!!
Na a családnál itt akadt ki a barométer, mondván, egy kis Suzukit nem bírtatok, most meg Merci kell??? Nem volt visszaút, kérlelhetetlenül eldöntöttem, Mercedes - Benz, vagy semmi! A szülők azóta sem békéltek meg vele teljesen, dehát ez már csak ilyen. Szerintem inkább irigyek :-)
Persze a jóakaró kollégák még bíztattak is: -Peeeersze, vegyél csak egy zőőőcccségest, vagy egy szakadt cigány mergát, jó lesz az neked! Ekkorra azonban már nyakig ültem a hirdetések böngészésében, meg a környék autópiacainak kínálatában. Itt döbbentem rá a szörnyű valóságra! A magyarországi youngtimer merci flotta eléggé leamortizált, vagy ami nem, az megfizethetetlenül drága. Megint csak a piszkos és kérlelhetetlen anyagiaknál lyukadtunk ki. Látva tanácstalanságunkat és szorult helyzetünket a család, ellenérzésük ellenére segítő tőkeinjekcióhoz juttatott minket és ezzel, nomeg a kapóra lejáró 10 éves megtakarítással a zsebemben elmentem Mercedest venni.
Ahogy arra már fentebb utaltam, rengeteg hirdetést átnéztem, sok kocsit élőben is, de valahogy nem akart összejönni a dolog, míg az egyik portálon belefutottam egy 1989-es W 124/300D-be. Ááááá, 6 henger, 3000 ccm, marha nagy kocsi, ez kell nekem! Azóta kiderült, hogy '88 decemberi, dehát az a pár hónap ide vagy oda...Frankó, egy null ide, aztán jött az egyenlítés hisz a kocsi, természetesen Budapesten van, de a tulaj eredetileg debreceni. Sebaj telefonszám felhív, de kiderül, a pacák épp nyaralni van (2008 június végéről van szó, hol máshol lenne??), de hajlamos előbb visszajönni és megmutatja az autót. 2:1 nekem.
A találkozó megtörtént, és elkezdtem átnézni az autót. Természetesen az összes hibát, amit ilyenkor lehet, elkövettem, hisz oly eltökélt és felspannolt voltam, hogy végre megtaláltam a nagy Őt! Kaptam szép és elsőre hihetőnek tűnő háttértörténetet, meg egy elkeseredett eladót, akit a fia testesített meg, mert az apuka elvileg már belefáradt az árulásba. 2:2. Szép a belseje, jó a motorja, szépen megy, hideg klíma, pár felületes, amúgy is látszó hiba töredelmes beismerése, egy valag számla az eddig elvégzett javításokról, 3:2, Tudtam alkudni is amennyit szerettem volna, 4:2, mérkőzés vége, nyertem, foglaló, majd eredetiségvizsga és adásvételi után a gép hazahozatala.
Mint majom a farkának úgy örültem, szerintem végig az úton fullidióta vigyorral a képemen jöttem hazafelé. Aztán miután hazaértem elvittem a helyi Mercedes - Benz szakszervizbe, hogy ugyan ők mégiscsak hozzáértők nézzék már át! (lehet, hogy ezt vásárlás előtt kellett volna??) Háát, kiderült már akkor sok turpisság. Először is, hogy bezony a fém ugyebár szeret oxidálódni, különösen ezen. Bal első váznyúlvány rohadt (mondom, hogy sok hibát követtem el a vásárláskor a lila ködben), több helyen is rozsdafoltok. Pár kopó futóműalkatrész, hintázó km óra (mondjuk ez már a tesztkörön kiderült, de persze a tulaj szerint pont akkor romlott el...) Csattogó, néha egyenetlenül járó, kissé rángató motor, több dolog nem műkszik rendesen. Kicsit elkeseredtem, de számoltam ilyen hibákkal így azért ez még javítható volt.
A teljes listát nem közölném, csak ami hirtelen eszembe jut, nem feltétlen időrendi sorrendben: összes folyadék csere, olajteknő csere (törött volt, folyott), porlasztócsúcsok csere, fejszelep csere, kmóra spirál, kuplungszerkezet, fékpofák, tárcsák, fűtéscsap, ABS jeladók, kormánymű lengéscsillapító csere, motortérhőszigetelés, kormányösszekötő, futóműbeállítás, gázbovden, rengeteg kiégett izzó cseréje, a beltér alapos kitisztítása / felújítása (ez 2 nap kemény munkája volt, a fellelhető összes tisztító és regeneráló szer igénybevételével), a váltó 1 000 darabra lett szétszedve, mert egy hézagolót az előző kamurestaurálás alatt kifelejtettek;, a kardántengelynél cseréltek több hézagolót, futóműveken szilentek cseréje, termosztát csere, sikerült szuper, az első ajtókra való gumikédereket szereznem és most más nem jut eszembe, pedig volt még gazdagon.
Aztán jött a nyár, (már a 2009-es) és komolyabban át akartam nézetni a kocsi fém szerkezetét. A klubból Carlos mesterrel fel is vettem a kapcsolatot, szót tett követett és máris fent voltam nála a lakatos munkák miatt. -Áááá, nem vészes Papa, mondtam, van pár apróság, azokat kéne rendbe hozni! - OK, nem gáz pár nap és végzek, jött a válasz. Még el sem indultam el a vonattal hazafelé, csörgött a telefon: - Papa!!! Nagy a baj...!!! Innentől 3 napig folyamatosan jött a telefon, hogy ez is rohadt, itt is lyuk, ott is kuka.... A vasszer kivert már amikor láttam, hogy csörög a telefon és Carlos keres. A lényeg, hogy a pár napból majdnem 2 hét lett, mire a mester kilakatolta az Öreglány alját. (bár én ezalatt átkereszteltem vén kurvára, mea culpa) A lényeg, kész a lakatos munka, jöhet az alvázvédelem... Nos ez sem ment egyszerűen, de végül is 2 hete ez is meglett. Közben friss műszaki, sok kopó alkatrész csere, többek között a gyújtáskapcsolóé. Egyenlőre itt tartok.
Sok minden hátra van még, pl a tükörfűtésem nem megy, lassan esedékes a hidrotőkék cseréje, hosszbordásszíj csere is kilátásban van, több laza, lötyögő elem újrapatentolása;, az aljára kellenek a műanyag takarólemezek és ugyebár a motorhoz közben komolyabban nem lett hozzányúlva. A rohadás miatt sárvédő cserés volt és a bal hátulján is újra kell fényezni, a kocsit átpolíroztatni. Szóval van még mit csinálni rajta, de azért haladok vele. Ahogy anyagi lehetőségeim bírják, valami pici kopó alkatrészt, valami távtartót kis biz-bazt mindig veszek rá, a drága dolgokra, meg megpróbálok félretenni. Megérdemli a kocsi, mert a végletekig kényelmes, élvezet vele járni és ami még fontos, eddig nem sikerült "agyig pakoln," pedig rajta voltunk a dolgon rendesen. A kollégák is ámulnak néha rajta, folyamatosan az alkatrészárakról faggatnak, meg a költségekről és nem igazán hisznek, amikor azt mondom, hogy semennyivel nem drágább, mint egy mai alsó-középkategóriás autóé. Nem számolom, mennyi pénzt raktam már bele, nincs értelme. Nem befektetésnek, hanem egy megbízható használati tárgynak vettem az autót.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Mercedes-Benz Youngtimers Baráti Kör lelkes csapatának, akik hozzáértő és segítő tanácsaikkal nagyban segítették, hogy eddig is eljutottam. Jó választás volt a típus, remekül bírja a mindennapos strapát, kiválóan megkonstruált szerkezet és tényleg nagyon igaz, hogy ha úgy bánik vele az ember, ahogy megérdemli, akkor elmegy ez 1000 évig meg 2 napig...
Baloo
