Nekem is lesz egyszer egy igazi Dízelmercim!

Üdv minden fertőzöttnek, és azoknak akik ez után kapják el a vírust.
Az én fertőzöttségem, valamikor 12 éves koromra datálható.
Iskolából hazamenet megláttam az egyik kocsi beállóban  egy  igazi Dízelmercim !
Ekkor 1980-at írtunk. Az AUTÓ W123 240D volt.
Körbesétáltam, körbetapogattam ,megnéztem mennyi van beleírva a km órába.
Kijött a tulaj és elég morcos ábrázattal meg kérdezte: mit akarsz öcsi?
Én úgy elszaladtam , mint akit lopáson értek, vissza sem mertem nézni, de a látvány örökre megpecsételte a sorsom.
Megfogadtam, nekem is lesz egyszer egy  igazi  Dízelmercim!

Teltek múltak az évek, nősülés, fészekrakás, gyermekáldás, és közben cserélődtek a különféle szocialista autócsodák az udvarunkban.
1994 tavaszán, a hatvani autópiacon megláttam ŐT: W123 220D.
Rokonoktól a hiányzó pénz összekalapolása, és irány Gyöngyösre a Dízelmercim!
Öröm , boldogság ,megvalósult a gyerekkori álom.
A Merci kint aludt az udvarban , mert garázsunk akkor még nem volt.
Reggelre elég rendeset fagyott. Az ablakok körbe bederesedve, én kinéztem ,és gatyában már szaladtam is ki, és már indítottam is .
Az öreg kerregő egy izzításra beindult, azon a reggelen szerintem én örültem egyedül a –5 fokos hidegnek, az összes virágzásban lévő gyümölcsfa lefagyott.
Pár hét használat után olajcsere ,  és jött a fekete leves.
Meleg motornál alapjáraton az olajnyomásmérő , épp ,hogy kimozdult a 0 ból.
Egy öreg szaki megvizslatta és kimondta a rettenetes hírt : motorgenerál.
Én inkább a könnyebbik megoldást választottam, elcseréltem egy W123 300Dre, aminek a motorja jó volt , de a karosszérián már dolgoztak a lemezharkályok.
Eközben összeismerkedtem a környékbeli Merci mágussal ,aki autók behozatalával is foglalkozott.
Elkezdtem nála sofőrködni , és  a Németországban vásárolt autóit én hoztam haza .
Az egyik túra alkalmával a vásárolt autók között volt egy szép W123 200D.
Első pillanatban szerelembe estem.
Míg a 200D vámkezelése lezajlott, addig sikerült a háromcázdének új gazdát találni.
Sok éven át hűséges társunk volt a „barna” 200D.

A „barna” után még volt pár W123 ,a közben felépült garázsunkban, de akkor már a W126 felé húzott a szívem.